[...] Szegeden született 1935-ben. Történelem- és irodalomtanulmányokat folytatott a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, tanárai Viski János (zeneszerzés), Engel Iván (zongora), Kodály Zoltán (népzene) és Szabolcsi Bence (zenetörténet) voltak. 1956-tól egy évtizeden át főként pedagógiai tevékenységet folytatott, írásokat közölt, zeneszerzéssel foglalkozott, s a magyar zeneoktatás átfogó reformjának részeként pedagógiai anyagokat állított össze.

1966-ban Kodály és Rajeczky Benjamin hívására bekapcsolódott az MTA Népzenekutató Csoportjának munkájába. (A Népzenekutató Csoport 1974-ben az újjáalakított Zenetudományi Intézet részévé vált.) Az Észak-Kelet Magyarországon és Erdélyben folytatott népzenegyűjtések mellett Dobszay László intenzíven foglalkozott a népdalok rendszerezésével (a későbbiekben e munka a magyar népzene teljes régi rétegének stílusrendjében öltött testet). Emellett összehasonlító tanulmányokat folytatott a egyfelől a népzene, másfelől a dokumentált történeti énekanyag területén. A dallamtörténeti vizsgálódások mellett jelentősen hozzájárult a liturgikus ének kutatásához is. A források és repertoárok elemzésében, tartalmuk szisztematikus zenei osztályozásában olyan fokra jutott, hogy amikor felmerült egy új magyar zenetörténet megírásának igénye, annak gregorián énnekkel kapcsolatos fejezeteit egyedülálló szaktekintélyként formálhatta meg. Az ekkoriban, illetve a későbbiekben született kutatási eredmények egy részét a CAO-ECE (Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae) sorozatban jelent meg. [...]

1970-ben Dobszay László a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kinevezett tanára lett, s még ugyanabban az évben Szendrei Jankával és Rajeczky Benjaminnal megalapította a Schola Hungaricát. A magyar népzene sirató-stílusáról írott disszertációjával 1975-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1976-ban kinevezték a Zenetudományi Intézet Réri Zenetörténet Osztályának vezetőjévé. Tagja volt a bizottságnak, amely a zsinat utáni katolikus egyházzenei reform érdekében alakult Magyarországon. 1990-ben a Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályának, s még ugyanabban az évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola újonnan alapított Egyházzene Tanszakának vezetője lett. [...]

A gregorián koferenciák, amelyek megrendezésére 1984 óta Magyarországon kerül sor, hivatalosan a Nemzetközi Zenetudományi Társaság égisze alatt működő Cantus Planus munkacsoport találkozói. Ezeknek a találkozóknak a sikere, valójában az, hogy egyáltalán létrejöhettek majdnem teljes egészében Dobszay Lászlónak és magyar kollégáinak köszönhető. Sokunk számára ezek a tudományos tapasztalatszerzés legkitűnőbb alkalmai közé tartoztak.[...]

Dobszay László nemcsak a gregorián zene kutatásában és a muzikológiában, hanem a zenepedagógia, a jelenkori liturgikus zene és az előadóművészet terén is kiemelkedőt alkotott. [...] így például amellett, hogy mértékadó tanulmányokat közölt a gregorián ének történetének és stílusának tárgyában, egyúttal bevezette ezt az éneket a iskolai énektanítás tankönyveibe egészen az alsó fokig, adaptálta a gazdag repertoárt az anyanyelvű egyházzenei gyakorlat számára, s a Schola Hungaricával új mintát teremtett a gregorián ének értő válogatásában és előadásában.[...]Az egymást kiegészítő zenei ágak jótékony kölcsönhatásának másik példája Dobszay László tevékenységében az a mód, ahogyan a népzenekutatásban szerzett tapasztalatok beépültek gregorián tanulmányaiba, legújabban a magyarországi források teljes offícium antifónarepertoárjának szisztematikus kiadásában. Zenetudományi munkái ugyanakkor a 16-18. századot is átfogják, Bartók zenéjének is tekintélyes ismerője, s a monumentális Musicalia Danubiana sorozat irányítói közé tartozott.

David Hiley: Laudatio, a Laborare fratres in unum. Festschrift László Dobszay zum 60. Geburtstag című tanulmánykötetből. Hildesheim und Zürich: Weidmann, 1995.

Szendrei Janka Budapesten született 1938-ban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán szerzett diplomát, melynek végzésével párhuzamosan zenetudományi kurzusokat is hallgatott. Tudományos munkásságát népzenekutatóként kezdte, gyűjtésen, osztályozáson kívül két speciális vizsgálati területet alakítva magának: a népszokások zene- és művelődéstörténeti dimenzióban is elemzett stílusvizsgálatát és a népzene európai kitekintésű történeti elemzését. Tagja lett az International Folkmusic Council (később: International Council of Traditional Music) történeti és szisztematikai munkacsoportjainak, ennek konferenciáin előadásokat tartott. Alapítója volt a Zenetudományi Intézet Történeti Énektárának és kezdettől résztvett a gregorián forrás- és dallamtár felállításában és fejlesztésében (lásd: Collections).

A gregorián dallamvizsgálatokon kívül 1970 óta a kodikológiai és paleográfiai kutatásokra koncentrált. 1981-ben jelent meg a középkori magyar forrásokat tanulmány és katalógus formájában bemutató könyve (A magyar középkor hangjegyes forrásai, Budapest, 1981), 1984-ben a magyar notációt tárgyaló monográfiája (Középkori hangjegyírások Magyarországon, Budapest, 1984). A Magyarország Zenetörténete I. Középkor (1988) összefoglaló munkában a forrásokról, a hangjegyírásról, a recitatív műfajokról, a trópusokról szóló fejezeteket írta, továbbá az ő munkája volt a középkori népzenei hagyatékról szóló fejezet nagyobb része.

Paleográfiai kutatásait folyamatosan kiterjesztette a közép- majd nyugat-európai notációkra is, különös figyelemmel a vonalrendszer bevezetésének korára: a vonalrendszeres notációk morfológiai sajátságaira és művelődéstörténeti hátterükre.

Folytatva dallamtörténeti kutatásait résztvett a 16-17. századi lejegyzett magyar dallamok népzenei referenciáit összegyűjtő és értelmező monográfia megalkotásában, a magyar népdalok új stílusrendjének felállításában, a gregorián dallamgyűjtemény fejlesztésében és tudományos feldolgozásában, különösen a műfajtörténet és tipológia vonatkozásában. Négy középkori kódex tanulmánnyal kísért kiadását gondozta (lásd: Publishing Activities). A középkori kutatásokat szolgáló nemzetközi együttműködés, a CANTUS PLANUS egyik alapító tagja, s annak minden konferenciáján előadott.

Az 1970-es évek óta oktat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen: előbb népzenét annak tanárképző fakultásán, később paleográfiát a zenetudományi Szakon, 1991 óta gregorián éneket az egyházzene szakon. 1997 óta habilitált egyetemi tanár, 2000 óta az egyházzenei szak tanszékvezetője.

A gregorián zene előadására létesült Schola Hungarica egyik alapítója és 45 hanglemezének társkarmestere. A magyarországi egyházzenei megújulás jelentős alakja, az új katolikus Hymnal szerkesztője és egy évtizedek óta működő templomi gregorián szkóla vezetője.

Budapesten született 1960-ban. A középiskola befejezése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének gordonka szakán folytatta tanulmányait, s 1993-ban gordonka-, szolfézs- és énektanári diplomát szerzett. Pályafutását zenetanárként és előadóművészként kezdte. 1987-től zenetudományi tanulmányokat folytatott a Zeneakadémián, ahol 1992-ben muzikológusi diplomát kapott. Az érdeklődését felkeltő területek egyike a népzene volt, zenetudományi munkáját ezzel összhangban a Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályán kezdte.

A későbbiekben gregorián zene történetének kérdései kezdték foglalkoztatni, kandidátusi disszertációját már a Régi Zenetörténet Osztály munkatársaként írta. Disszertációjában a középkori magyar ordináriumdallamok repertóriumát elemezte a közép-európai hagyományok kontextusában, s közölte a közép-európai ordináriumdallamok teljes katalógusát. 1998-tól megszervezte és jelenleg is irányítja a magyar középkor zenei forrásainak digitalizálását. A digitális forráskatalógus kialakításának elsődleges célja, hogy megőrizze és minél szélesebb körben hozzáférhetővé és sokoldalúan felhasználhatóvá tegye a kutatás számára a középkori Magyarország liturgikus kódexeinek legjavát.

Budapesten született 1967-ben. A középiskolával párhuzamosan kántorképző tanfolyamot végzett, orgonatanulmányokat folytatott. 1987-től 1992-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakát, 1990 és 1995 között egyházzene szakát végezte el. Mindkét szakon 1995-ben kapott diplomát, zenetudományi szakdolgozatának címe: Codex Kaioni (1634--1671).

1992 óta az MTA Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténet Osztályának munkatársa, kezdetben az MTA doktori ösztöndíjasaként, később ún. „fiatal kutatóként”. 1997-ben A Kájoni kódex kiadásáért (amely magyar és román kutatók közös munkájaként készült) a Román Tudományos Akadémia „Ciprian Porumbescu” díjjal tüntette ki. 1996 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola doktori iskolájának doktorandusza. Készülő disszertációjában a hipotetikus középkori magyar tonárius rekonstrukcióját hajtja végre a rendelkezésre álló zsolozmaforrások adatai alapján.

Kutatási területe: a középkori, elsősorban gregorián zene története; a 16-17. századi magyar zene története (különös tekintettel az orgontabulatúrákra és az egyházi zenére), s általában az orgonazene.

Pozsonyban született 1967-ben. Tanulmányait a pozsonyi Comenius Tudományegyetem zenetudomány és esztétika szakán végezte. 1989-ben 1 hónapos tanulmányúton vett részt a Bajor Tudományos Akadémia Zenetudományi Munkacsoportjában és a Bayerische Staatsbibliothekban, ahol Michael Bernhard professzor irányítása alatt a késő-középkori közép-európai traktátusok témájával foglalkozott. 1990-ben szerzett Zenetudományi diplomát az Anonymi Leutsoviensis Tractatus de musica című szakdolgozatával.

1990-91-ben a Bethlen Gábor Alapítvány ösztöndíjával középkori zenetörténeti tanulmányokat folytatott a budapesti Zenetudományi Intézetben. 1991-től 1994-ig a Sasakawa Young Leaders Fellowship Fund ösztöndíjával dolgozott tovább ugyanebben az intézetben, s ennek keretében elkészítette a CAO-ECE corozat (Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae) II/A Bamberg, Temporale című kötetét. E munkáért 1995-ben a fiatal kutatók Akadémiai Díjában részesült.

1994 óta a Zenetudományi Intézet munkatársa. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorandusz hallgatója, készülő disszertációja a prágai offícium liturgiai és zenei vizsgálatával foglalkozik (konzulense Dobszay László).

Egyéb kutatási területei: a közép-európai offícium-repertoárok, regionális szentek offíciumai, késő-középkori zeneelmélet.

1970-ben született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte, ahol 1993-ban zenetanári és kórusvezetői, 1996-ban egyházzenész diplomát szerzett. 1996-tól 1999-ig a egyetem Egyházzenei DLA képzésében vett részt, 1999-ben szerezte meg az absolutóriumot. Jelenleg disszertációján dolgozik, amely a zágrábi katedrális középkori processziós könyveivel foglalkozik. Fő érdeklődési területe: a középkori zene és a gregorián ének.

Egyéb funkciói és feladatai:

- a Magyar Egyházzeni Társaság titkára;
- Cappella Universitatis vezetője;
- hazai zenetudományi konferenciák szervezése (1998 - Visegrád: Cantus Planus Conference, 2000 - Budapest: IMS Symposium).

1964-ben született Budapesten. Korábban történelmi, nyelv- és irodalomtudományi tanulmányokat folytatott, jelenleg feladata a Régi Zenetörténet Osztály publikációinak tervezése és kivitelezése, valamint a kiadványokkal és konferenciákkal kapcsolatos egyéb szervezési feladatok ellátása.